Élt egyszer egy földműves, feleségével, két lányával.
Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig. Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott. Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát.
Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket.
Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat.
Reggel bement a legkisebb lánya szobájába.
S a kislánynak át volt vágva a torka.
Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban.
Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette.
Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszeket hallott.
Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába.
A lánynak el volt metszve a torka.
Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon.
Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett.
Temetés.
Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá.
Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét.
Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis.
Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána.
Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig.
A virágárusnak hiányzott az egyik keze...

Egy nyári reggel.....

Egy nyári reggel a táborban Cindy találkozott egy helyes, jóképű, okos, erős és bátor férfival Greggel. Nagyon jól megvoltak, szerették egymást. Egy hét után aztán egyik este, kaptak egy feladatot: ”Három napot élj túl az erdőben” címmel. A feladatot már aznap este elkezdték. És itt kezdődik az izgalom. Cindy és Greg kézenfogva egy kis erdei ösvényen a semmi közepén nyugodtan és romantikusan sétáltak. (Azt tudni kell Cindyről, hogy nagyon félős lány.) A baglyok huhogtak, a denevérek visítottak.A fák ilyesztő alakokat öltöttek. Történetünk szereplője nagyon félt és egyre erősebben szorította barátja kezét.Ám Greg kézfeje nőni kezdett és egyre szőrösebb lett.Cindy felnézett a mellette áló valakire, mert már ő se tudta eldönteni ki az. És egy nagydarab,szőrös,nagy fogú,bőrhártyás szárnyú,büdös szörnyet látott. Sikítva szaladt el.meglátott egy kis erdei házat.Bement.Becsukódott utána az ajtó,fellobbant a tűz a kandallóban. De Cindyn kívül senki nem tartózkodott a szobában. A padló deszkái mozogtak.A kandalló mellett egy poros,pókhálós páncélzat állt. A falon vaddisznófej.A páncélzat elindult főszereplőnk felé.A fej hangokat adott ki. Ilyedten szaladt ki a házból. A ház előtt Greg állt, mint ember. Pont telihold volt.Éjfél.A lány barátja elkezdett visszaváltozni szörnnyé. Futva menekült a szörny elől.Greg utána. Az erdőből még három szörnyszerűség és egy vámpír jött elő. Nemrég ettek meg egy hús vér embert.Véres volt a foguk,de még mindig éhesek voltak. Cindy jó húsnak bizonyult. A lány talált egy kardot és elkezdte lekaszabolni őket. Miután azt hitte végzett velük eldobta a véres kardot. Elkezdett hajnalod. Főszereplőnk remegve és félve a tábor felé igyekezett. Ám hangokat hallott a fák közül.Hátranézett. Meglátta Bradet a fej nélküli embert, kinek egyik kezében egy nő feje van. Csöpög róla vér, sikít és a hajánál fogja.(Valószínűleg az utolsó áldozatának a feje.)A másikban egy penge éles kasza.A harmadikban koponya.A negyedik keze helyén egy kampókéz.Fekete ruha van rajta. Letette a földre a fejet és a koponyát. Maga elé varázsolt egy fekete zsákot amiben 150 női fej volt. Beletedte ezt is , aztán Cindy után eredt. Futás közben az egyik kézfeje helyén egy éles kés lett.Szaladtak. A lány elesett egy kőben.Brad egyre közelebb került hozzá és ő meg sikított. A fej nélküli megfogta a lány lábát és kicsavarta a térdénél.Kiálltak a csontja. Minden véres volt. Aztán a hátába 3-szor, a szivébe pedig 2-szer döfte a kést,majd levágta a fejét.Koporsót is varázsolt, aztán beletedte a testet.Rázárta,majd a közeli folyóba dobta.A fejet pedig a fekete zsákba rakta.Majd eltúnt a nagy semmiségbe. Cindy hirtelen kinyitotta a szemét és a táborban, az ágyban találta magát. Rájött, hogy az egészet csak álmodta és Greg nem is létezik

IGAZ TÖRTÉNET egy kutyáról

Élt egy ember aki egy kocsmát vezetett és volt egy pit- bullja aki a Rex névre hallgatott. A kocsmáros imádta a kutyát, de már idös volt és egy héten belül elpusztult. A kutyát elvitte egy állatorvoshoz azzal a céllal, hogy vágja le a fejét. Az állatorvos.. levágta ugyen, de nem értette miért. A gazdája a levágott fejet elvitte, makd kitömette, és a kocsmája falára akasztotta. A kocsma mindig televolt vendégekkel. De amikor a kutya fejét kirakták, azóta mindig egyre kevessebb ember járt oda. Majd mindig egyre kevesebb. Majd végül senki nem ment arrafelé sem. Ugyanis a kutya szelleme mindig ott van a kocsma közelében, éjszakákon néha lehet hallani üvöltését, és ha egy ember megközelítette a kocsmát annak megjelent majd 3 másodpercen belül eltünt. Aki tovább ment valmilyen módon szörnyet halt.....

A kopogós

Egy kislány késö éjjelen nem tudott elaludni tv-zett olvasott próbált eleudni de sehogysem sikerült neki. Egyszer csak egy hangot hall a szobája jobb sarkából. Odamegy a falhoz, és rájön, hogy valaki kopogott. Azt hitte, hogy csak hallucinált, de nem törödött vele. Kb. 5 perc múlva a bal sarokból is hallja a kopogást. Odamegy a sarokhoz, elmegy az ablak elött, és egy magas ember jelenik meg az ablak mögött. Köpenye a földet súrolta, körmei hatalmasak voltak, orra görbe és csontos. De amilyen hamar megjelent ez a lény olyan hamar el is tünt. A lány rettentöen megijedt, bebújt az ágyába. Megpróbálta nyugtatgatni magát, hogy csak hallucinált. Sikerült is neki amikor újra hallotta a kopogást. Reszketni kezdett. Orábból csöpögött a vér szeméböl könnyek folytak szája is vérezni kezdett. Mégegyszer hallotta a hangot. Utána megjelent elötte újra a szellem. Kínozni kezdte, körmeivel megvágta a hasát, egy fajszével levágta a kezeit, majd a végén megint eltünt. A lány próbált kiabálni, de a félelemtöl csak tátogni tudta, hogy segítség. Ekkor újra megjelent a lény, és levágta a kislány fejét. Majd a testrészt a kilincsre akasztotta...

 A lány aki megérezte saját halálát
 
Polly Allen három éves volt 1837 júliusában, amikor kertjükben játszott és a szemben lévő domboldalon alakot látott közeledni: Beszaladt a házba, és hívta az anyját, nézze meg a fehérbe öltözött asszonyt. Az anyja nem méltatta figyelemre, amit Polly mondott, és amikorra Polly és nővére újra kimentek az alak már eltűnt.
      Valószínűleg feledésbe merült volna e kis történet, később a nap folyamán azonban a lelkész arról értesítette Polly anyját, hogy férje meghalt. Kiderült két társával együtt vízbe fulladt, amikor nádat vágtak a közeli Stour folyón. A furcsa az volt, hogy a férfi halálának ideje egybeesett a gyermek látomásával.

       Johhn Allen minden bizonnyal különösen érzékeny volt a spirituális világra, mert állítólag több hónappal korábban értesült a saját haláláról. Egy este nagyon szomorúan tért haza. Több mint egy órán keresztül keservesen sírt, és az egyetlen magyarázat, amit feleségének sikerült kihúznia belőle az az volt, hogy látott valamit, ami megjósolta, nem sokáig lesz már ezen a földön. Felesége sohasem tudta meg, mit látott, saját halálának vízióját vagy egy sírt, vagy valami mást. Ez a történet a megmagyarázhatatlan megmagyarázásának nehézségeit példázza.

Hova kerültem?
 
Hova kerültem?
Milyen ködös minden! Itt még nem jártam. Azt sem tudom valójában, hogy hol
vagyok.
Különös ruhát látok magamon. Nekem ilyenem nincs! Elkábítottak, és
elraboltak? Arra emlékszem csupán, hogy hazafelé tartok a sikátorban. Úgy
éjfél körül járhatott az idő. Nehezemre esett levegőt venni ott. És
utána… nem emlékszem többre. A következő képem az, hogy itt ébredek.
Egy tűzpiros selyemágyban fekszem. Falakat láttam magam körül, de mintha
nem téglából lennének. Valami puhább anyagból. Ami sűrű, mégis át lehet
rajta látni. Plafont sehol sem láttam. Magam felett sötét űr nyúlt a
magasba. Felültem az ágyon. Jobban megszemléltem azokat a falakat. Egyre
közelebb léptem. A falakon végestelen végig írás. Jobban megnézve az az
írás nevek. Egy csomó név. Vajon kik ezek? Mit tettek, hogy ide került a
nevük? A szobában az ágyon kívül nem volt semmi. Nyugtalanítottak azok a
nevek. Felnézve láttam, hogy a nevekkel azok a falak is a magasba nyúlnak.
Ki akartam szabadulni onnan! A falakon átnézve lángcsóvák ezrei
nyújtogatták nyelveiket. Ki akarok innen menni! Ekkor, mintha valaki
hallotta volna, a fal egészen ködszerűvé vált. Féltem kilépni, féltem, hogy
az egyik lángcsóva megragad, és elégek. Bal lábbal reszketve kiléptem, majd
jobbal is. Fekete ruhám szoknyája követte lépteim. Féltem a lángoktól. Egy
nagyon közel jött hozzám. Távozz! Menj innen!
Semmit sem ért szavam. A láng hirtelen a magasba emelkedett, s akár egy
kéz, megérintette csupasz karom. Felszisszentem, pedig fájdalmat nem
éreztem. A jéghideg karomat mintha egy meleg kéz simította volna végig. Nem
értettem, hogy ez hogyan lehetséges. Más vonta el a figyelmemet. Súlyos
láncokat láttam, melyek súlyuk ellenére a levegőbe emelkedtek. A levegőben
egyre több szellemalak tűnt fel. Mindegyiknek emberarca volt, és szomorúan
lehajtották fejüket. Ruhájuk igen változatos. Testük áttetsző szürke füst
csupán. Lábuk a bokájuknál összefonódott, és a lánc egy vastag gyűrűje
tartotta őket fogva. Vajon vágynak-e a szabadságra? Vagy beletörődtek
sorsukba? Nem tudtam eldönteni, hogy tartanom kell-e tőlük. Olyan
ártatlannak látszanak. Csak nézték maguk alatt a játszadozó lángokat.
Nagyon sokan vannak. Minél jobban szemléltem őket, annál több tűnt fel
előttem. Úgy 2 méter távolságban lebegett tőlem egy szellemalak. Csak arra
tudtam gondolni, hogy ők szellemek. Pár lépéssel közelítettem felé. Láttam,
hogy a csuklójáról lelóg valami szalag, azon írás. Egy név. El tudtam
olvasni a nevet: „Wiliam Monst”. Mintha már ezt olvastam volna.
Mintha már láttam volna ezt a nevet leírva. Ugyanaz a kézírás, amire
emléksze, és a vöröses-feketés tinta. Ami…ami nem is tinta, hanem
vér. Vérrel írták. Bevillant egy kép. Ez a név egy sötét alapon. Az is
ugyanúgy vérrel írva. Nem máshol, mint a falakon láttam ezt a nevet a
temérdek név között. Több szellemnek is megnéztem a címkéjét. Azok a nevek
is ismerősek. Ugyanúgy fel vannak írva a falra. És az az írás…
az… az az én írásom! Az enyém! Nem értettem semmit. Váratlanul minden
szellemfej felemelkedett, s üveges szemeik rám meredtek. Mit akarnak tőlem?
A távolból valamiféle zajt hallottam. Megőrültem? Mi van velem? A suttogást
egyre közelebb hallottam, és kezdtem megérteni. Most már láttam, hogy a
szellemalakok beszélnek, a szemembe merednek. Már tisztán értettem
szavaikat:
-Úrnőm, úrnőnk, úrnőm, úrnőnk…
egyre hangosabban hallottam:
-Úrnőm, úrnőnk, úrnőm, úrnőnk…
Mi ez? Hol vagyok?
Egyre fogyott a levegőm. Lábam akaratom ellenére emelkedett a földről.
Éreztem, hogy mennem kell innen. Ami idehozott, az most visszavisz. Még
nem! Nem akarok! Még nem mehetek! Még tudnom kell, mi itt ez az egész!!
Egyre homályosabb lett a kép, eltorzultak a hangok a fejemben,
fuldoklok…
Sötét minden. Friss, esti levegő, langyos szél. Újra itthon, újra a
sikátorban, ahonnan elindultam. Elmém most zavaros. Egyszer megfejtem
talán, hogy hol jártam, hogy mi az igazság.

Hold Tölte

Köd van.Nem látok semmit az arcomon lehulló könnycseppek miatt. Már megint
veszekedek a szerelmemmel. Az utcán állunk, ordítozunk egymással. Egy
kicsit szemerkél az eső. A szívemben gyűlölet és düh van. Már elegem van
belőle és neki is belőlem, de mégis összeköt bennünket valami. Ő csak
ordít, én zokogok. Éjfél körül van már. A Hold körül furcsa gyűrűszerű
véres karika rajzolódik ki. Nem tudom, hogy mit tegyek. El akarom
felejteni. Annyi fájdalmat okozott már nekem. Nem enged! Miért nem? Pedig
nem is tudom, hogy igazán szeret-e, vagy csak egy tárgy vagyok neki, amit
nem akar elvezíteni, ha már megkapta. Megint a féltékenykedése miatt
veszekszünk. De ez mintha más lenne. Más valami motoszkál most a
gondolataimban. Talán ha... ha... nem lennék tovább ezen a világon. Akkor
jobb lenne? Kés van a kezünkben. Nem tudom, milyen szándékkal, de mind a
kettőnknél ott van. Lehet hogy lüktető ereim csak arra várnak, hogy az éles
pengéje a késnek áthasítsa a bőröm elérve az ütőerem és elvéreznék. De ott
van anyu. Hiányoznék neki! A kedvesem egyfolytában csak ordít. Már nem is
értem mit beszél. Már nem sírok. Transzba estem. Most ő is elhallgat
hirtelen. Megilyedt. De mitől? Áhh... Már értem. Felemeltem a kést, egészen
a torkomig, és egy határozott mozdulattal elvágtam a torkom. Most Ő jött.
Nem értette de Ő is felvágta a késért sóvárgó ereit. Elhagyott az erőm,
összecsuklottam. Leborultam a földre. Nem szólaltam. Nem tudtam. Velem
szemben esett össze az a férfi, akit szeretek. Néztük egymást. Nem szóltam
csak gondolkodtam. Ahogy éreztem, hogy egyre gyengébb leszek, végig
gondoltam, hogy miért halnék meg egy fiú miatt, aki tönkre akarta tenni az
életemet és el akart szakítani a családomtól. Van még más fiú is a világon,
nem csak ő. Az akire azt hittem, hogy tökéletes. Most úgy nézek rá, akár
egy idegenre. Elállt... Nem tudom hogyan, de vége. Nem vérzek! De Ő se. Mi
történik? Megáll az idő. A vérzés elállt, de a heg örökre ott maradt.
Elhagytuk egymást. Teljesen. Már nem gondolok rá úgy, mint azelőtt. Nem
tudom, mi történt, de talán nem is akarom. Új életet kezdtem. Most boldog
vagyok a családommal. Ő már nem hiányzik. Örökre vége!

Fekete vér

Éjjel volt. A fiú már alig vonszolta magát a fáradságtól. Hirtelen
meglátott egy gfényt, amely egy kastélyból szűrődött ki. A kastély alig
volt 100 méterre.Elindult felé. Mikor odaért, már alig élt. De
föltápászkodott, és a denevéres kopogtatóval rávert a kapura.Egy perc múlva
ajtót nyitott egy szolgálólány, és ezt mondta:-Nem számít, ki maga, jöjjön
be. Itt minden eltévedt lelket szívesen látunk.
A fiú halkan szólt:-Köszönöm.
Félve nézett körül.Az udvar kísérteties és kihalt volt. A szolgálólány
fölvezette őt egyhosszú lépcsőn, és közölte vele, hogy úrnője a folyosó
végén lévő szobában van. A folyosón homály uralkodott. A fiú bizonytalanul
elindult az ajtó felé. Bátortalanul bekopogott, majd belépett. Bent egy
szép, fehér arcú lány fogadta.
-Isten hozott, te eltévedt lélek-mondta. -Én bármiben segítek neked. Itt is
maradhatsz éjszakára, de előtte egyél valamit.
A fiút teljesen megbabonázta ez a lány. Leült vele szemben az asztalhoz, és
cak őt nézte. Előttük egy-egy tányér volt, benne kavargó, fekete leves.
Forcsa illata volt. \"Remélem, nem méreg\"-gondolta a fiú, és
belekanalazott.
-Nos, ízlik?-kérdezte sejtelmes mosollyal a lány.
-Valamire emlékeztet az íze-válaszolta a fiú. -De nem jut eszembe, mire.
Az érdekes vacsora után elbeszélgettek éjfélig.Ekkor egy furcsa károgás
hasított bele az éjszakába. A fiú összerezzent.
-Ne félj, csak az egyik kedvesw kis háziállatom volt-próbálta megnyugtatni
a lány.
-Elég furcsa háziállataid lehetnek-jegyezte meg erre a fiú. A lány csak
mosolygott. Kísértetiesen, szinte már félelmetesen. Majd bementek egy még
sötétebb szobába. Itt már egyáltalán nem láttak semmit. A fiú leült egy
puha tárgyra(vélhetően az ágyra), a lány melléült. Csak ők ketten, az
éjszakával körülvéve voltak a szobában. A lány hirtelen megfogta a fiú
kezét, akinek erre jó érzés áradt szét a testében. Majd belenyúlt egy
pohárba, s a fiú szájához emelte az ujját.
-Nyald meg. Tudod mi ez?-kérdezte.
-Hmm. ö... vér-jött a válasz.
-Igen. Igaz, hogy nem látod, de fekete. Ha hozzáérek, mindig befeketül.
Olyan sötét, mint a lelkem...
-Nem baj, ha sötét a lelked, te attól még gyönyörű vagy-szólt a fiú, s
megcsókolta a szépséget. így töltöttek el egy szerelmes éjszakát.
-Most foglak utoljára megcsólolni-szólt később a lány.Meg is tette, s
közben beleharapott a fiú szájába.Ez egy mérgező csók volt. A fiú nyögött
egyet-egy utolsót.
-Ó, így szeretlek igazán!-nevetett a gonosz lányka.
-Legalább az utolsó éjszakád szép volt.
S elkezdte nyalni a vért a fiú arcáról, ami erre olyan színű lett, mint az
éj.
-Olyan finom a vér, nem tudnék élni nélküle. És fekete, mint a lelkem...

A halál monológja

Sötétség borította be a csöndes kisvárost. Mindenhonnan üres, fekete ablakok bámultak engem, én meg csak mentem tovább mindaddig, míg elértem a legmesszebb lévő kunyhót, ahonnan gyertyafény szűrődött ki, jelezve a bajt. A hogy közelebb értem, hangos jajgatások törték meg a síri csendet. Megint. Már rég megszoktam, mindig ez történik. Vérfagyasztó sikolyok, keserves rimánkodások. mindenkit megrázna egy ilyen jelenet, de én csak érzéketlenül benyitottam, és ekkor mintha megérezték volna jelenlétem; hangosabbak lettek a kiáltások, mindenki magához szorította az ágyban fekvőt. Remélték, hogy akaratuk teljesül, és szerettük nem hagyja el őket. Érdekfeszítő ez az eredménytelen kitartás, mellyel a lehetetlent akarják megkísérelni.
Nincs már időm, kezemben életének fonala, melyet egy életen át gombolyítottam, és most elérkeztem a végéhez. Itt az idő...
Mérhetetlenül keserves kiáltások közepette hagytam el a házat. A szerencsétlen harca végetért, és most nálam van lelke. Elviszem, el messze mindenkitől a semmibe, mert mindenkinek ez a sorsa; általam elválni ettől a világtól.
Ez így lesz az idők végezetéig. A kegyetlen harcot, mely majd elmos minden emberi jelet a Föld színéről, mely kihalttá változtatja a golyóbist, senki se élheti túl. Akkor a gonosz veszi át a hatalmat, a világ sötét borzalommá válik, a szellemek, démonok, szörnyek birodalmává lesz míg meg nem jelenik egy fényes szikra. Megszületik majd újra az egyetlen, ki véget tud vetni a gonosz hatalmának, és újra benépesíti a Földet, engem megint aktívvá téve, hiszen én csak az emberek életét vagyok képes elvenni.
A végső pusztulás után marad az üresség. A sötét, csöndes üresség, melynek közepén árnyékom lebeg majd reménykedve abban, hogy valahol majd újjáéled.

Egy nyári reggel...

Egy nyári reggel a táborban Cindy találkozott egy helyes, jóképű, okos, erős és bátor férfival Greggel. Nagyon jól megvoltak, szerették egymást. Egy hét után aztán egyik este, kaptak egy feladatot: 'Három napot élj túl az erdőben' címmel. A feladatot már aznap este elkezdték...

És itt kezdődött az izgalom. Cindy és Greg kézen fogva egy kis erdei ösvényen, a semmi közepén nyugodtan és romantikusan sétáltak. Azt tudnunk kell Cindy-ről, hogy nagyon félős lány). A baglyok huhogtak, a denevérek visítottak. A fák ijesztő alakokat öltöttek. Történetünk szereplője nagyon félt és egyre erősebben szorítótta barátja kezét. Ám Greg kézfeje nőni kezdett és egyre szőrösebb lett. Cindy felnézett a mellette álló valakire, mert már ő se tudta eldönteni ki az. És egy nagydarab, szőrös, nagy fogú, bőrhártyás szárnyú, büdös szörnyet látott. Sikítva szaladt el. Meglátott egy kis erdei házat. Bement. Becsukta utánna az ajtót. Fellobbant a tűz a kandallóban. De Cindyn kívül senki nem tartózkodott a szobában. A padló deszkái mozogtak. A kandalló mellett egy poros, pókhálós páncélzat állt. A falon vaddisznófej. A páncélzat elindult elindult főszereplőnk felé. A fej hangokat adott ki. Ijedten szaladt ki a házból. A ház előtt Greg állt, mint ember. Pont telihold volt. Éjfél. A lány barátja elkezdett visszaváltozni szörnnyé. Futva menekült a szörny elől. Greg utánna. Az erdőből még három szörnyszerűség és egy vámpír jött elő. Nemrég ettek meg egy hús vér embert. Véres volt a foguk, de még éhesek voltak. Cindy jó húsnak bizonyult. A lány talált egy kardot és elkezdte lekaszabloni őket. Miután azt hitte végzett velük, eldobta  a véres kardot. Elkezdett hajnalodni. Főszereplőnk remegve és félve a tábor felé igyekezett. Ám hangokat hallott a fák közül. Hátranézett. Meglátta Bradet a fej nélküli embert, kinek  egyik kezében egy nő feje van, a másikban egy penge éles kasza. A harmadikban koponya. A negyedik keze helyén egy kapmókéz. Fekete ruha van rajta. Letette a földre a fejet és a koponyát. Maga elé varázsolt egy fekete zsákot, amiben 150 női fej volt. Bele tette ezt is, aztán Cindy után eredt. Futás közben az egyik kézfeje helyén egy éles kés lett. Szaladtak. A lány elesett egy kőben. Brad egyre közelebb került hozzá és ő meg sikított. A fej nélküli megfogta a lány lábát és kicsavarta a térdénél. Kiálltak a csontjai. Minden véres volt. Aztán a hátába 3-szor, a szívébe, pedig 2-szer döfte a kést, majd levágta a fejét. Koporsót is varázsolt, aztán bele tette a testet. Rázárta, majd a közeli folyóba dobta. Cindy hirtelen kinyitotta a szemét és a tárborban, az ágyban találta magát. Rájött, hogy az egészet csak álmodta és Greg nem is létezik.